Előszó

M

indenki által ismert, hogy az európai kultúra bölcsője – s ezen belül a retorika – Görögországban ringott. Periklész korának demokráciája hívta életre, színtere a politikai közélet volt. Művelői olyan elméleti alapokat teremtettek, amelyek ma is állják helyüket. Azóta elmúlt 2500 esztendő, de bizonyosan állítható: a közélet szereplői (a közösség előtt megszólalók) ma sem nélkülözhetik a retorikai ismereteket, természetesen a vele járó gyakorlatokat sem.

A retorika helyét és szerepét egyre inkább átveszi a kommunikáció; úgy is mondhatom: napjaink retorikája a kommunikáció. Ma már van kommunikációs előadó, munkatárs, szóvivő, osztályvezető, igazgató, de egyszer sem hallottam ugyanezt „retorikai” jelzővel. Kétségtelen, hogy a fejlődés napjainkban oly mérvű, hogy nem csak ember kommunikál géppel, hanem gép a géppel, s ki tudja hol a határ. Mindezek ellenére a retorikát sem ma, sem a jövőben nem lehet „lomtárba” helyezni.

Hazánkban számos retorikával foglalkozó szakkönyv áll rendelkezésre. Gomba módra szaporodnak a kommunikáció irodalmával foglalkozó szakkönyvek, nem beszélve a kapcsolódó társtudományok kiadványairól (információelmélet, pszichológia, szociológia stb.), s akkor még nem is említettem a kommunikációs tréningeket. Minden szakkönyvet beszerezni, elolvasni, tanulmányozni lehetetlen, de nem is lehet cél. A tanulmányokban való elmélyülés miatt nem maradna idő még a saját ügyeinkre sem.

Az ókorban rendkívül nagy hangsúlyt helyeztek a nyelv helyes használatára, és ez napjainkban, a „kommunikáció korában” is követelmény. A nyelv, melyet egész életünkben használunk, amelyen az emberi kapcsolatok alapulnak, s amely a megértés legalapvetőbb pillére a kommunikációban, méltó arra, hogy minél jobban megismerjük, és helyesen használjuk. S erre – egyéb kötelességeink mellett – egy emberöltő is kevés.

Ez a kis jegyzet minimális ismereteket ad. Nem kívánja rabolni senkinek sem az idejét. Nem „elméleti jellegű”, és főként nem „gyorstalpaló!” Valójában nem akar több lenni, mint az első lépcsőfok. Valódi célja: felkelteni az érdeklődést, elindítani az erre fogékonyakat a rendszeres önképzés útján.

Olvassuk el a jegyzetet az elejétől a végéig! Ehhez elegendő pár nap; ám gyakorlat, tapasztalat megszerzéséhez már lényegesen több időre van szükség: hónapokra, sőt évekre. És még több időt igényel a nyelvművelés, mely egy életre szóló kötelesség – ahogy azt nagy költőnk, Kölcsey Ferenc is hangsúlyozta.